i, ;, e

i, ;, e pron.

nominativus omnium generum et numerorum non nisi cum vi relativa occurrit; post praepositiones formis huius pronominis consonans n praefigitur (ot nego, v[ nemu etc.); nom. sg. m. pron. pers. non occurrit.

occurrit saepissime

  1. pron. rel. koji; which, that, who; — qui: nim’ bo ne grustit’ se ti primut se ot g(os­pod)a BrVO 332d Vb1 210b imže Vat5 163b Bar 261b kim’ N2 179d Pm 156a qui enim non fastidiunt, ipsi excipiuntur; rožd’stvo d(ь)n(ь)sь s(ve)têišie d(ê)vi marie ee životь pokon’ni vse prosvêĉaetь cr(ь)ki FgTs 1d cuius vita inclyta cunctas illustrat Ecclesias; i eju nam’ vs(ь)gda budi put’ k tebê MVat4 72c Nov 73d Roč 61d quo per nos semper sit via tuta tibi; – cf. ixe.
  1. pron. personae tertiae (qui sensus praevalet): on; he; — αὐτόν (acc.); is, ille, ipse, hic, semeti­psum (acc.); têmžde i b(og)ь prevznese i i darova emu ime eže estь pače vsakogo imene BrVO 225a, 235c N2 108d, 114d Vat5 105c, 111a Pm 1032d Bar 198c, 204b Deus exalta­vit eum et donavit illi nomen; i kada otvoriše s(ve)tago avgustina i ne naidoše prsta ego pri nemь i to priurь poz’na i mniha ot mise ustavi i potom’ ga krêpko kaš’tiga BrN2 373a unum deesse de eius digitis invenerunt; i vzeše asaela i pogrêsê ego v gorê o(tь)ca svoego v’ betlemê i hodiše v’su noĉь ioav’ i muži iže bêhu š nim’ i v nego zastupê pridoše v’ ebron’ BrVO 319c ego … š nimь Vat5 158a θάπτου­σιν αὐτόν … Ιωαβ καὶ οἱ ἄνδρες μετ΄ αὐτοῦ … 2Rg 2,31 sepelierunt eum … Ioab et viri qui erant cum eo … in ipso crepusculo 2Rg 2,31; svêdênie v’z’dajuĉu im’ svêdêniju ih’ BrVO 83a onêmь … ihь Vat5 51d imь … om. N2 52a onim … ihь Pm 56c onimь … ihь Bar 142a συμμαρτυρούσης αὐτῶν τῆς συνειδήσεως testimonium redente illis conscientia ipsorum R 2,15-16; iskopaše pr(ê)d’ lic(e)mь moim’ êmu i vpadu vь nju PsFr 54c CPar 50v v nu PsLob 36v ἐνέπεσαν εἰς αὐτόν inciderunt in eam Ps 56,7; aĉe usumnit se ne bl(a)govolitь d(u)ša moê o nemь BrVO 457d οὐκ εὐδόκει ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ non erit recta anima eius in semetipso Hab 2,4; ne si li vsi pritču na nь primutь BrVO 457d οὐχὶ ταῦτα πάντα παραβολὴν κατ’ αὐτοῦ λήμψονται numquid non omnes isti super eum parabolam sument Hab 2,6; kako êmut’ i aĉe ne hoteĉu emu za­ne ne možahu êti ego ne hoteĉu emu poslaše da slušali bi i učeĉa BrVO 213c N2 102c Pm 97c Vb1 138a Bar 192a quomodo apprehen­derunt adhuc volentem quia ergo non poterant apprehendere nolentem, missi sunt, ut audierent docentem; plakati meždju vese­leišimi ne stidê ne suĉi ei v domu svoemь BrVO 217b Vat5 101c N2 104c Pm 99b Bar 194b; i vzamša andreê i učenika ego položeta ĵь pred vrati č(lovêk)oadac CTk 91v δια­βαστάσατε τὸν Ἀνδρέαν καὶ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ καὶ πορευθέντες θέτε αὐτοὺς ἔξω τῆς πύλης τῆς πόλεως ἀνθρωποφάγων; sberut’ se prêda n’ vsi narodi BrVO 159b nь Vat5 77d N2 76c Pm 77c Bar 166b ἐμπρόσθεν αὐτοῦ ante eum Mt 25,32; vsa vь ime g(ospod)a is(u)h(rьst)a tvorite hvali dajuĉe b(og)u i o(tь)cu imь MLab 133b εὐχαριστοῦντες τῷ Θεῷ πατρὶ δι΄ αὐτοῦ gratias agentes Deo et Patri per ipsum C 3,17; glasь ee nikoliže ne slišaše se mnê ju ubo eli pênu suĉu i reče ei BrVO 312a N2 170ab Vb1 197d Pm 150b om. ee … ju … ei Vat5 154a Bar 254d φωνὴ αὐτῆς οὐκ ἠκούετο καὶ ἐλογίσατο αὐτήν Ηλι εἰς μεθύουσαν καὶ εἶπεν αὐτῇ vox penitus non audiebatur aestimavit ergo eam Heli temu­lentam, dixitque ei 1Rg 1,13-14; držu i ne puĉu i doidêže v’vedu i v domь mat(e)re moee BrN2 480c Vat19 346a Lab 122a Bar 414b om. i … i Pm 261a οὐκ ἀφήσω αὐτόν ἕως οὗ εἰσήγαγον αὐτὸν εἰς οἶκον μητρός μου nec dimittam donec introducam illum in domum matris meae Ct 3,4; i se emu gl(ago)ljuĉu i se ·~b· (=2) l(ь)va iz’van’ne pus’tine k(a)ko leteĉa stekos’ta se v’kupь … ih že egda uzri ustraši se … i pom’l’čavь i vidê eju tekuĉi BrN2 365c quibus aspectis; vъzmu e otъ očiju vašeju skvozê grêhi vaše FgEpist 1a; privedut se c(êsa)ru dêvi po ne iskrъn<e> privedut se emu v veselêi i rado<sti> FgSpal d post eam pro­xime eius; v nêi s’meten’e be antonii kleo­par’du priluĉenь eže vzljubi i to emu k(a)ko ot b(og)a prebivan’e bê BrN2 361d ea tempe­state qua Cleopatrae iunctus est Antonius. Igitur adamato quasi quod a Deo sibi offe­rebatur habitaculo; ot kogo s(ve)tine veseleĉi se mati ego i govoraše mu BrN2 381a; iže hoĉetь prêobidêti ê (sc. maslinê) semu podo­baet’ ubьenu biti BrVO 272b eju N2 136d εἴ τις θελήσῃ αὐτοὺς ἀδικῆσαι si quis voluerit eos laedere Ap 11,5; rêše k nimь BrVO 411c Vat5 221d imь N2 240d εἶπον πρὸς αὐτούς dixerunt ad eos 1Mach 2,33; protivlae se protivanь budu imь BrVO 446b ἀντιτάξομαι αὐτοῖς Os 1,6 [ne] zabudu ihь N2 254a Vat5 234c oblivione obliviscar eorum Os 1,6; edin’ eju bez drugago ne prospêlo bi kь sp(a)seniju BrVO 164c N2 79d Vat5 80d unum horum; ugasetь svêĉe vse razvê dvêju svêĉu i ot niju edinu skriju goruĉu BrVO 235b.

gen. ego, ee, e/, ih[. et dat. adnom. emu, ei, ima, im[ pronominis poss. vice fungitur njegov, njezin, njihov; his, her(s), their(s); — αὐτός; is, ille, ipse: osьn’na vspêvati v slavu ego naučil’ esi MVat4 71c Nov 72d Roč 61a Lab 64c in

laudem ipsius; vzradova se ml(a)d(ê)nc’ rado­ĉami v črêvê ee MVat4 4d ἐν τῇ κοιλίᾳ αὐτῆς in utero eius L 1,41; radê bi bilь izabralь suk’­­nju p(a)vlu š nega vrêdnostiju neže c(ê­sa)r­stvo purpire š nihь c(êsa)rstvomь BrN2 366a; mirь h(rьsto)vь budi vs(ь)gda s’ simь rabomь b(o)žimь matêvomь i miheloju i sa v’sêmi dêt’mi eju Amul; nasadetь vino­gradi i ne imutь piti vina ih’ BrVO 458c οὐ μὴ πίω­σιν τὸν οἶνον αὐτῶν non bibent vinum ea­rum So 1,13; prite se s materiju vašeju êko da ne žena mi i az ne mužь ei i izmu ljubodêênie ee BrVO 445c N2 254ab ἐγὼ οὐκ ἀνὴρ αὐτῆς καὶ ἐξαρῶ τὴν πορνείαν αὐτῆς ἐκ προσώπου μου Os 2,4 ego non vir eius aufe­rat forni­cationes suas et adulteria sua de me­dio ube­rum suorum Os 2,2; izmu imena vaali­mova ot ustь ei BrVO 446b ee N2 254c ἐκ στόματος αὐτῆς Os 2,19 de ore eius Os 2,17; ut­voru ju êkože v danь roždastva ee BrVO 445c N2 254b καθὼς ἡμέρᾳ γενέσεως αὐτῆς Os 2,5 secundum diem nativitatis suae Os 2,3; – cum pro­n. refl. se, svoi commutatur variatque: sêdeĉu že emu na sudiĉi posla k nemu žena ego re­kuĉi ničesože tebê i prav’dniku tomu MNov 77a Roč 65a Lab 67d CPar 243v ἡ γυνὴ αὐ­τοῦ uxor eius Mt 27,19 ǁ svoê MVat4 76a; bu­det’ êko drêvo … eže na vlagu puĉaetь kore­nie ego MRoč 33c ῥίζας αὐτοῦ Jr 17,8 ǁ svoe Vat4 40b Nov 42a Lab 40c radices suas Jr 17,8.

  1. pron. demonstrativum onaj; that (one); — is, ille: vьzret’ na n’ egože probose MVat4 92c, 224c Nov 93c Roč 79c Lab 83c ὄψονται εἰς ὃν ἐξεκέντησαν videbunt in quem trans­fi­xerunt; sabraše se mnozi ot plьka k nimь iže ostaviše zakonь g(ospodь)nь BrVO 409d Vat5 220c N2 239d ad eos qui derelinquerant legem Domini 1Mach 1,55; poêtь ihь iže bêhu v galilêi i v arabatisê s’ ženami i s čedi BrVat5 225a VO 419c assum­psit eos qui erant in Galilaea 1Mach 5,23; prišadь ubo boni­facii po d’nêhь et(e)rih’ v tar’sь gradь r(e)če k nimь iže s nim’ bêhu BrN2 420d Lab 51a Vat19 291c dixit ad eos qui cum eo erant ǁ k sim’ Pm 214a; – cf. on[, s[, t[.

SM

,
etiam:

Cf.

VIDI PDF